A White Moon Coven a tartozás magja, a nőiség megtestesülése, a vad ősiség bölcsője – minden, amire kislányként és fiatal nőként valaha vágytam.
Ez a közösség nemcsak teret ad, de ünnepli az önazonosságot, a kendőzetlen önkifejezést és a Sötét alkímiáján keresztüli önmegvalósítást.
A saját belső transzformációm és utam gyermeke maga a Coven.
A közösségen belül többek között foglalkozunk a nagyobb erőkkel való teremtéssel, például manifesztációval, az asztrológiai eseményekkel való áramlással, szomatikus (testspecifikus) gyakorlásokkal – mindezt a teljesebb, Fénnyel teli életért.
Kováts Lili vagyok, a White Moon Coven alapítója és még sok minden más is egyben. Talán ha meghatároznám, hogy ki is vagyok pontosan, elveszne a lényeg.
Az életem célja, hogy segítsek és alkossak. Ezeknek a beteljesítésére az egyik eszközöm az asztrológia, amit közel 5 éve tanulok. A spirituális eszköz- és tudástáram folyamatos nő és bővül, úgy gondolom, mindig lesz hova tovább. Imádok filozofálni és elmélyülni különböző kérdéskörökben, mint például a vallás és hitrendszerek, reinkarnáció, emberi viselkedés és a test-lélek-szellem szent hármasa.
Éppen ezért különlegesnek tartom, hogy a spiritualitásom igen leföldelt és a fizikai világban is könnyen érzékelhető – köszönet a rengeteg föld minőségnek a születési képletemben. Sokat dolgozok a testemmel, azaz szomatikus technikákkal és gyakorlásokkal, hogy egy olyan áramlást hozzak létre az anyagi térben, ami harmóniában és összekapcsolva létezik a nagyobb erőkkel.
Saját tapasztalataimat, tanult ismereteimet, intuitív letöltéseimet és előző életekből hozott tudásomat alkalmazva adom át mindezt szeretettel nőtársaimnak, hogy a gyógyulás és sebek alkimizálása a teljesség minőségében tudjon végbemenni.
A személyes utamat mélyen áthatja a folyamatos tanulás és felfedezés – életművészként tekintek magamra, a szó legvarázslatosabb értelmében.
Elérkezni ehhez az életfelfogáshoz persze korántsem volt egyszerű; az út alapkövei a személyes mélységeimen való túllendülés, a karmikus és ez életi sebeim oldása, erővé kovácsolása. A hitem megtalálása, megélése és újradefiniálása az egyik legnagyobb szupererőm. Egy fontos zarándoklatom során született meg bennem ez a gondolat a hitemről:
„Ez kellett ahhoz, hogy belássam, halhatatlan vagyok, egy szent mag, ami nem keresi az útját, hanem ami az út maga. Az isteni szikra testesül meg minden lépésemben, mozdulatomban, lélegzetvételemben, szavamban, könnyemben.”
Alkotni születtem. Szeretném, ha az élet, amelyet magam mögött hagyok, szintén egy maradandó alkotás lenne.
„Könnyes szemmel nézzük a világot kettő kis kerti székben ülve, és arról beszélünk, milyen mágikus a mindenség.”
Ez a podcast témájában és a koncepció megfogalmazásában is csapongónak tűnhet, azért, mert az. Ez az egyetlen kategória, amibe besorolható, azon kívül, hogy nyers, minimálisan tébolyodott, spirituális, és igaziságra törekvő.
Igazi, mert a legigazibb, szinte már nem e földi kapcsolódáson alapul Lili és Csenge között. Lelki társak beszélgetnek egy olyan állapotban, ahol látják és érezik is, hogy a mindenség része az ember, de a mindenség is beleköltözött minden emberbe. Ahogy az erő is, az ősi tudás és a művészet.
Ebből az érzésből adnak bőséggel ezek a beszélgetések.
